Menü Bezárás

Az alapfontosságú tágulási tartály

Mi is az a tágulási tartály

Akik kicsit is otthon vannak a fűtéstechnikában, avagy újítottak már fel otthont, netán építkeztek, jobbára tisztában vannak az alapkifejezésekkel. Tudják, hogyan működik a kazán, hogy fontos a pontos összehangolás, hogy mire jó egy puffertartály, lehet-e az egészhez napkollektort csatlakoztatni. A tágulási tartály jelentőségéről azonban ritkán esik szó. Talán pont azért, mert annyira alapvető és elengedhetetlen a működéshez, mint a csövek, amelyek a fűtővizet szállítják.

Abban minden fűtési rendszer megegyezik, hogy a megtermelt hőt valamilyen közvetítő közeg juttatja el a hőleadó egységekhez. Gyakorlatban ez általában azt jelenti, hogy a fűtővíz kering a radiátorok és a kazán között. A víz pedig tudvalevő, hogy térfogatát változtatja attól függően, hogy mekkora a hőmérséklet. Márpedig a legtöbb fűtési rendszerben elég nagy hőmérsékletkülönbségek fordulnak elő. A kimeneti fűtővíz vagy kilencven fokos, a radiátorok felől visszaérkező meg nagyjából ötven. Ez mindenképpen jelent némi tágulást, amit bele kell kalkulálni a kialakításba, és ezt a célt szolgálja a tágulási tartály.

Nyitott tágulási tartály

A víz tágulásával az a probléma, hogy egy zárt csőrendszerben nincs hova táguljon. Éppen ezért kezdetben a nyílt tágulási tartály volt a problémára megoldás, ami gyakorlatilag szabadon hagyott a fűtővíz rendszerben egy kis darabot, ahol a víz térfogata megkapta a szükséges „játékteret”. Ez azonban hosszútávon nem bizonyult épp a legjobb megoldásnak.

Ugyanis ha a víz folyamatosan érintkezik a levegővel, oxigént fog felvenni, az pedig különféle kölcsönhatásokba elegyedik a környezet elemeivel. Többek között korrodálja a csöveket, a kazán belsejét, a radiátort, ami kikezdi az egész fűtésrendszer élettartamát, akár maga a tágulási tartály is sérül.

Emellett a korrózió salakanyagot is termel, amely megzavarja a keringést. Éppen ezért célszerűvé vált ezzel a várható korróziós salakanyaggal már a tervezési fázisban számolni. Vastagabb falakat létrehozni, ami persze megnöveli az egyes alkotórészek gyártóköltségeit is. Mindemellett a salakanyag le is tud ülepedni, számolni kell a kazán alján iszaplerakódással, ami súlyos esetben dugulást is eredményezhetett.

A zárt tágulási tartály

Elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az oxigénnel való kölcsönhatást kerülni kéne, ellenben nem azonnal érkezett a megoldás, ami megóvhatné az olyan minőségi kazánokat a korai tönkremeneteltől, mint az ariston clas evo 24 ff. A tágulási tartály végül kialakult zárt rendszerben is. Ebben az esetben a tágulás lehetőségét a zárt tartályban egy fix légpárna biztosítja. Ezt a légpárnát egy membrán választja el a víztől, így nem jön létre kölcsönhatás és nem vesz fel a víz oxigént. Ebben az esetben a nyomás változásban van a rendszerben a víz hőfokának megfelelően, ha hideg víz áramlik be, csökken, ha forró, akkor nő.

A zárt tágulási tartály úgy is megoldható, ha nem légpárna van a rendszerben, hanem a víz áramlik közvetlen ügy egy zsákmembránba. Ennek a felállásnak az az előnye, hogy a víz nem érintkezik a fém tartállyal. Ennek a konstrukciónak a hátránya, hogy a beáramló meleg víz érintkezik a membránnal. Ez a membrán általában valamilyen gumi anyagból készül, aminek kifejezetten nem tesz jót a magas hőmérséklet, anyagtartóssága, szakítószilárdsága csökken.

Ezeket a konstrukciók változó nyomású tartályok, melyeket az állandó nyomású tágulási tartály modelljei követtek. Ilyen esetekben már egy beépített automatika ügyel a nyomásváltozásra, és aktivál egy szivattyút, vagy kompresszort, amely a nyomást kiegyenlíti. Akár kiegészülhet további funkciókkal is, mint rendszer gáztalanítás, automatikus vízpótlás, vagy épületfelügyeleti riasztások.

Összességében a nyitott tágulási tartály ár igen gazdaságos, de hosszútávon nem lesz benne köszönet. A nyílt tartály mellett a teljes rendszer gyorsabban korrodál, ami nem egy-két berendezés, hanem az összes cseréjét, karbantartását teszi szükségessé. Összességében egy kicsivel nagyobb beruházás a kezdetekben hosszabb élettartamot jelent a teljes fűtésrendszerünknek.

Tágulási tartály választás

A legtöbb rendszer általában vagy tartalmaz egy tágulási tartály készüléket, vagy javasol egyet a gyártó. Önmagunktól is nekiállhatunk természetesen egyet keresni, de több szempontból is érdemesebb szakemberrel egyeztetni. Az egyik, hogy a zárt tartályokat a várható térfogatnövekedésnek megfelelő méretben és számban kell elhelyezni és becsatlakoztatni. Ezt szakember tudja számunkra megállapítani.

Ha pedig összevetettük a tágulási tartály tűrőképességét a várható nyomás maximumával, még mindig érdemes a rendszer jellegét magát figyelembe venni és aszerint finomhangolni az elképzelést. Alapvetően például nem lehet egy ivóvizes körre például nem köthetünk rá egy fűtő-, és hűtővízre szánt tartályt, mert nem felel meg a megfelelő élelmiszertisztasági és korrózióállási követelményeknek. Fordítva megtehetjük, hiszen egy olyan tartály, ami megfelel az ivóvíz felhasználására minőségibb termék, jobban bírja a korróziót. Ez azonban az árában is megmutatkozik és mivel nem feltétlenül van szükségünk rá, a legegyszerűbb, ha szakemberrel egyeztetve olyat választunk, amilyen nem teljesíti nagy mértékben túl az elvárásainkat.